Hatszintes szálloda, álomszép környezet, többezres befogadóképességű csarnok, mindez a Hotel Volley mellett. Ezek várták a múlt hétfen hétfőn Törökországba érkezett magyar női röplabda válogatottat…
Hatszintes szálloda, álomszép környezet, többezres befogadóképességű csarnok, mindez a Hotel Volley mellett. Ezek várták a múlt hétfen hétfőn Törökországba érkezett magyar női röplabda válogatottat, akik három mérkőzésre érkeztek a szeptemberi, szlovéniai U23-as világbajnokságra készülő török korosztályos válogatott ellen.
A csapat összetétele a nyári World Grand Prix után alig változott, a többség maradt, két újonccal lettek gazdagabbak: Nagy Viktória, az UTE centere valamint Tóth Fruzsina, a Fatum-Nyíregyháza liberója csatlakozott a válogatotthoz.
A nyíregyházi színekben játszó Villám Lilla már rutinos játékosként és a még “válogatott újonc” Tóth Fruzsinát kérdeztem az törökországi élményekről.
– Sikerült “ismét” összehangolódni a csapatnak?
TF: A gárda nagyon jó, nem is gondoltam volna, hogy valaha szerepelhetek a válogatottban. Azt mondhatom, hogy már sikerült összerázódnunk, de szerintem ez annak a remek lehetőségnek is köszönhető, hogy Törökországban játszhattunk le egy pár edzőmérkőzést és itt egymásra voltunk teljes hagyatkozva. A körülmények annyira jók voltak, hogy álmainkban sem lehettek volna jobbak, sőt még utaznunk sem kellett, hiszen csak átsétáltunk a szállodából a csarnokba.
VL: Jó a csapat, lényegében a World Grand Prix-es társaság, egy-két helyen változással. Most a cél, hogy minél előbb visszarázódjunk az edzésekbe, meccsekbe, hogy meglegyen újra a labdabiztonság, mint a pihenő előtt.
– Három mérkőzésre utaztatok a Boszporusz partjára, milyen ellenfélnek bizonyultak a törökök?
TF: Erős, ügyes csapat. Nagyon stabilan játszanak. Élmény volt velük egy pályán lenni. Az első mérkőzést döntetlenre játszottunk viszont a második meccsen már csütörtökön speciális szabályok szerint kellett játszanunk, 4 nyert 15 pontig tartó szettekkel. Nem ehhez vagyunk szokva és ez meglátszott a játékunkon is. Sajnos a második edzőmérkőzést így 4:2-re elvesztettük, a harmadikon, pénteken is kikaptunk 3:-1-re a négyszettesre tervezett találkozón.
VL: Ügyes az ellenfél, gyors játékot játszanak, látszik, hogy már régebb óta együtt dolgoznak, hiszen megvan az összhang közöttük, de fiatalok meg lehet őket törni. A csütörtöki meccs alakulhatott volna jobban is, de az új szabályok egy kicsit feladták nekünk a leckét. Hat szettet játszottunk le a törökök ellen, a már Fruzsi által elmondottak alapján. Pénteken jobban kezdtünk, mint az előző két mérkőzés alkalmával, a negyedik szettre sikerült is összekapni magunkat, de ez kevésnek bizonyult és a törökök végül megnyerték a harmadik találkozót 3:-1-re.
– A hangsúly most teljes mértékig a felkészülésen van. A törökországi villámlátogatás után már itthon fogtok edzni vagy még van tervbe edzőmérkőzés az Eb előtt?
TF: Ha hazamegyünk, egy nagyon rövidke pihenés után Érden készülünk tovább. Úgy tudom, hogy lesznek még edzőmérkőzéseink, de persze ez még folyamatban van, szeptember 7 és 11 között Fehéroroszországba utazunk majd. Én kifejezetten szeretem, ha még a nagy megmérettetések előtt van egy-két ráhangoló mérkőzés, mert láthatjuk, hogy a csapat milyen formában van.
VL: Érden folytatjuk tovább a felkészülést, még tervbe van véve egy fehéroroszországi túra szeptember 7 és 11 között, illetve a horvátok ellen egy edzőmeccs, de ez még nem biztos.
– Volt egy meglepetésvendégetek Törökországban. Még hozzá nem más, mint az előző szövetségi kapitány, Jan de Brandt. Milyen volt a vele való találkozás?
TF: Én nem dolgoztam még vele, de örültem, hogy megismerkedhettünk. Kíváncsi voltam rá nagyon, de nem gondoltam, hogy pont Törökországban fogok vele megismerkedni. Fontosnak tartom, hiszen én még nagyon fiatal vagyok, hogy minél több szakember véleményét meghallgassam – ezért is örültem ennek találkozásnak – mert így egyrészt az én játékom is javul és a válogatott munkája is csak jobb lehet.
VL: Nagyon jó érzés volt Jannal találkozni. Felelevenítettük a tavaly történteket és persze egy kicsit nosztalgiáztunk, mindenesetre nagy meglepetés volt.
– Egy hónap van az Eb-ig. Hogy áll most a válogatott a felkészülésben?
TF: Már számolhatjuk visszafelé a napokat, hiszen szinte alig egy hónap van hátra. A többieknek volt egy kis pihenő a World Grand Prix után, de szerintem jó formára fel tudjuk hozni magunkat, mire kezdődik az Eb.
VL: Az Eb-re való felkészülés elején tartunk még, illetve már május óta erre készülünk, de kisebb pihenőt követően most újra munkába álltunk egy hete. A cél, hogy minél gyorsabban visszaszokjunk a saját játékunkhoz, egymáshoz és úgy tudjuk játszani, mint a World Grand Prixen.
– Németország, Azerbajdzsán, Lengyelország az ellenfél az Eb-n. Mit gondoltok, hogy milyen esélyekkel indultok?
TF: Nem szabad alábecsülnünk egyik ellenfelünket. Mindegyik mérkőzésen a maximálisat kell hoznunk, de szerintem a házigazda azeri csapat az, akik hasonló adottságokkal rendelkeznek.
VL: Nem könnyű a csoportunk, de nincs olyan, hogy lehetetlen. Mindent megteszünk, hogy minimum egy meccset megnyerjünk, inkább az azeri csapat az, akikkel egy szinten vagyunk. Én úgy gondolom, hogy velük kell megküzdenünk a továbbjutásért.
– Volt időtök arra, hogy Törökország egy-két nevezetességét megnézzétek vagy megkóstoljatok néhány helyi jellegzetes ételt?
TF: Nem volt rá időnk. Utolsó este Isztambulban, a “belvárosban” vacsoráztunk, csak a buszból láttuk a várost. A lányok többsége, köztük én is, igyekeztünk olyat választani az étlapról, ami törökös. Egy igazi török bazárt azért megnéztem volna.
VL: Sajnos nem volt rá lehetőségünk, mindennap két edzésünk volt, plusz a mérkőzések. Én is, mint Fruzsi szívesen barangoltam volna egy bazárban vagy megnéztem volna Isztambul nevezetességeit, de ez még várat magára. Pénteken a szövetségi kapitány az egész csapatot meghívta vacsorázni, így egy kicsit belekóstolhattunk egy igazi török étterem jellegzetes ételeibe.
